|
|
|
|
|
| Főoldal | Fórum | Súgó | Bejelentkezés | Regisztráció |   | |
|
Grawe teszt
LIC hírek
2010.12.18 A lillafüredi Palota szállóban került megrendezésre az idei karácsonyi kongresszusunk. Valamennyi kitüntetettnek szívből gratulálunk, jó egészséget és további sikereket kívánunk. Cím kereső
Loading...
|
Oldalak: 1
|
Menü
Hírlista
Izelítő a fórumból
 Félelmetes fejlemények nyugdíjtémában! - 10 év odaveszett 2010.03.05 05:10 Kétségtelen tény, hogy Magyarországon nem lehetett az állami nyugdíjrendszert önmagában fenntartani, vagy csak nagyon magas áldozatok árán, ezért szükség volt a kockázatok megosztására. Az 1997-es reform ezt tette, a Világbank ajánlásai alapján egy vegyes rendszert hoztunk létre, és mi ott voltunk a kezdetekkor a legjobbak között. Idő közben viszont a felelőtlen gazdaságpolitika miatt nem tudtunk az előnyökből részesedni, a sorozatos hibák pedig az egész rendszer fenntarthatóságát veszélyeztették. A 2008-ban kibontakozó világgazdasági válság viszont új feltételeket teremtett, a rendkívüli időszak pedig rendkívüli lépéseket követelt meg. A 13. havi nyugdíj elvétele, a nyugdíjkorhatár emelése, az indexálás megváltoztatása, valamint a korai nyugdíjazás szigorításai azt jelentik, hogy megfelelő idő áll rendelkezésre a reform folytatására. Csak reménykedhetünk, hogy a hibákból a politika és a társadalom is tudott tanulni, mert nem lenne jó még egy elvesztegetett 10 évet végigszenvedni. 10 éve ott voltunk az élmezőnyben A Világbank által javasolt ideális öt pilléres nyugdíjrendszer első két pillérét már áttekintettük a Portfolio.hu virtuális hasábjain, most a magánpillér területére térnénk át, azon belül is a Világbank ajánlásait követve a kötelező rendszerre. A kitűzött cél az lenne, hogy végigvegyük azokat az elemeket, amik életre hívták az elmúlt évtizedben elinduló reformfolyamatot, miközben nem feledkezünk meg a hazai viszonyok bemutatásáról. Félmillió nyugdíjas megélhetése a tét - Itt a megoldás? Miért nem elégedhetünk meg az állami nyugdíjjal? A magánpillér intézményére alapvetően azért van szükség, mivel a társadalom öregedése zátonyra futtatta a tisztán állami rendszereket. A demográfiai átalakulás az elmúlt fél évszázadban rohamosan változtatta meg a nyugdíjrendszerek környezetét, a korábban fennálló összefüggés, miszerint elég csak egy kimondatlan társadalmi szerződésben bízni, egyre inkább elvesztette létjogosultságát. Paul Samuelson, a valaha élt egyik legnagyobb közgazdász még évtizedekkel ezelőtt pontosan ezért hívta egy óriási piramisjátéknak a felosztó-kirovó nyugdíjrendszert, hiszen a potenciális járulékfizető tagok befizetéseiből tudják csak kifizetni a nyugdíjakat, ami természetszerűleg feltételezi, hogy mindig lesz egy következő generáció, aki kutya kötelességének érzi eltartani nem csak magát, hanem a szüleit és nagyszüleit a nyugdíjrendszeren keresztül. A piramisjáték fenntartását Magyarországon nem csak a demográfiai átalakulás veszélyeztette, hanem például az eurózónától lényegesen elmaradó foglalkoztatottság, ami többek között a - több cikluson átívelő - felelőtlen gazdaságpolitikai döntések miatt alakulhatott így. További problémák forrása volt a magas adóterhelés, ami számos szereplőt arra ösztönözött, hogy ne a valós jövedelmét vallja be, hanem annak csak egy részét, vagy még azt se. Mondani sem kell, hogy teljesen más megvilágításba került volna a nyugdíjrendszerünk, ha mondjuk 10 százalékponttal magasabb lett volna a foglalkoztatottság, és mondjuk egy sokkal egészségesebb módszer szerint vallották volna be az emberek a jövedelmeiket, azonban a változtatást még így sem lehetett volna elkerülni. A társadalom öregedése miatt az idősebb korosztályok létszáma egyre nő a fiatal aktívakhoz képest, a nagy közös kalapba fizetett pénzek pedig egyre kevésbé lesznek elegendők a nyugdíjak kifizetésére, ami egyre növekvő költségvetési hiányt jelent, mivel az államnak a rendszert mesterségesen egyensúlyban kell tartania. Lépni kellett, nem volt mese A korábbiak fényében igazoltnak látszott a nyugdíjreform, számos országban, többek között hazánkban pedig az 1990-es években elkezdődött a reform kidolgozása és végrehajtása. A volt szocialista országok többségében a Világbank ajánlásai alapján a kötelező magánpillér bevezetésére került sor. A fő ok emellett az volt, hogy ezzel a lépéssel diverzifikálni lehet a nyugdíjrendszert, hiszen itt sem jó, ha túlságosan egy adott szereplőre vagyunk hagyatkozva. A Világbank az elsődleges cél mellett, második körös célokat is megfogalmazott, amit a magánpillér bevezetésével meg lehetett volna valósítani. Így például az volt a várakozás, hogy a magánpillér bevezetésével magasabb megtakarítási arány érhető el, gyorsabb lehet a tőkepiacok fejlődése, hatékonyabb lehet a munkaerőpiac, valamint mindezek hatására javulhatnak a gazdasági növekedés feltételei. A Világbank 2006-os összefoglaló tanulmánya szerint kevés ország volt a reformot választók közül, amik kedvező - fiskális és pénzügyi - előfeltételekkel vágtak neki a reformnak, Magyarország viszont Horvátország, Lettország és Lengyelország mellett ott volt az élcsoportban. Sajnálatos módon szinte az összes előfeltételt áthágtuk a reformot követő évtizedben, ennek megfelelően pedig a váltással járó hasznokat nem tudtuk teljes mértékben kihasználni. Mire lett volna szükség első körben? A fejlődő országok azonnal hátrányból indultak a többpilléres rendszer kiépítésekor, hiszen történelmi okok miatt nem volt hagyománya a magánpillérnek, emberek generációi csak úgy nőttek fel, hogy az államtól várhatták a nyugdíjas kori betevőjüket. A demográfiai változások miatt azonban szükség volt a diverzifikációra, az átállás magas költségei miatt pedig mindenhol arra törekedtek, hogy hosszú átmenetet biztosítsanak a szereplőknek, az állami pillér pedig lehetőleg fölényben maradjon a vegyes rendszerben. A váltás szükséges előfeltétele lett volna a stabil fiskális és monetáris politika, hiszen a többpilléres rendszer csak így tudja kifejteni a hosszú távú, kedvező hatásait. A Világbank szerint nálunk megvoltak az előfeltételek, egyedül talán az államadósság és az infláció lehetett az, ami kétségeket ébreszthetett a reformhangulatban. Megfelelő és következetes gazdaságpolitikával viszont ez sem jelentett volna gondot, azonban mint azt láthattuk, az események idő közben teljesen más fordulatot vettek. A magánpillér kiépítésének következő feltétele a jól muzsikáló pénzügyi szektor volt. A reformot választó országokban nem lehetett elvárni olyan fejlettségű pénzügyi szektort, mint például a fejlett országokban, azonban azt igen, hogy addig ne vágjanak bele a reformba, amíg nincs egy elfogadható bankszektor. A reformországokban jellemzően gyenge pénzügyi szektor támogatta a reformot, azonban hasonlóan az első, gazdaságpolitikai feltételhez, itt is az egyik legjobb helyen indultunk neki a reformnak. Végül, de nem utolsó sorban egy jól felépített szabályozói és felügyeleti rendszerre is szükség volt a reform pozitív hatásainak kiaknázásához. A piacon megjelenő új szereplők számára megfelelő játékszabályokra volt szükség, főként a tagok érdekében. Az egyik ok a magánpillér bevezetése mellett a politikusoktól való függetlenedés lehetett, hiszen ha a pénzünk egyéni számlákon van nyilvántartva, és csak a piaci viszonyok vannak rá hatással, akkor nem kell tartanunk az állam szeszélyeitől. A váltással együtt azonban új kockázatok kerültek előtérbe, olyanok, amik a magánszektorból erednek, és ezt kezelni kellett. Ezekről sem feledkezzünk meg... Többek között a Világbank szakértői is ezernyi tanulmányt készítettek az utóbbi években a nyugdíjreformmal kapcsolatban, az irodalmi összefoglalók alapján pedig úgy látszik, idő közben új feltételekkel egészült ki a lista. Az új feltételek főleg ahhoz szükségesek, hogy a kezdeti nehézségeken átesett nyugdíjrendszereket tökéletesíteni lehessen. Az egyik legfőbb feltétel most már, hogy legyenek erős és hosszú távon a reform mellett elkötelezett szereplők, intézmények. Nem elég tehát egy jól operáló magánnyugdíjrendszerhez a politikai elhatározás és támogatás, hanem például szükség van egy olyan intézményre is, ami folyamatosan képes a rendszert monitorozni. Megfelelő hatáskörnek és beavatkozási lehetőségnek is társulnia kellene mindehhez, amibe beleértendő például a megfelelő szakmai és humán erőforrás, javaslattételi lehetőség, és a piaci környezet fejlődésének támogatása. A fiskális politikának a reform folytatásához szüksége van az eddigi eredmények teljes megértéséhez, tisztában kell lennie, hogy mi történt, miközben azzal is, hogy hova akar eljutni. Az elfogadható koncepcióhoz megfelelő finanszírozási forrásokat is biztosítani kell, persze a további átmenet nagyban függ az országspecifikus tényezőktől. A Világbankos elemzők szerint az az optimális stratégia, hogy míg a reform kezdeti szakaszában az adósság típusú finanszírozási lehetőségek kerülnek előtérbe, addig a későbbiekben az adó jellegű finanszírozási források. Átlagos esetben az adósság típusú finanszírozás semleges hatással van a megtakarításokra, azonban azokban az országokban, ahol magas az államadósság és magas kockázati prémiumot fizet az állam, ott éppen negatív hatásokkal kell számolni. A túlzottan adósságnövelő megoldások továbbá visszavethetik a tőkepiac fejlődését, miközben a nyugdíjalapok diverzifikációs lehetőségei is csökkennek. Magyarországon éppen ez fordult elő, hiszen a reformot követő hosszú évek során nagyrészt kötvényekbe fektettek be a nyugdíjpénztárak, ami többek között azért volt rossz, mert éppen függetlenedni kellett volna az államtól. Ki kell mondani: elszúrtuk Viszonylag jól látható, hogy míg a reform kezdetén mi indultunk gyakorlatilag a legjobb előfeltételekkel, addig a reformot követő évek felelőtlen gazdaságpolitikai döntései miatt a magánpillér bevezetéséből származó hasznokat koránt sem tudtuk maximálisan kihasználni. Pedig lett volna lehetőség erre, ha a környezet ebben partner, azonban többek között a választási költségvetések miatt elpuskáztuk a lehetőségünket. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne orvosolni az egészet, viszont ahhoz tényleg meg kellene fogadni a Világbank ajánlásait, és nem úgy kirohanni a nyugdíjpénztárak ellen, mintha ők lennének minden rossz okozói. A vegyes rendszer a fő célját (diverzifikáció) csak részben tudta elérni, a legfőbb gond ezen a téren, hogy 10 év sem volt elegendő az állami pillérről való leváláshoz. A Világbank szakértői vizsgálatukban nem csak nálunk, hanem sok reformer országban arra jutottak, hogy azért nem tudott többek között javulni az öregkori jövedelembiztonság, mert a nyugdíjalapok a felhalmozott vagyont nem megfelelő diverzifikáltsággal helyezték ki. Nagyon sok országban a rendszer bevezetésekor az államkötvények voltak túlsúlyban a nyugdíjalapok portfólióiban. Ez nem feltétlenül jelentett nagy lemaradást, hiszen magas hozamokat lehetett elérni, viszont ez éppen azért fordulhatott elő, mert a kamatokban tükröződött a nagyfokú makrogazdasági- és befektetési kockázat. A Világbank szakértői szerint nagyon nehéz megállapítani, hogy az állami vagy a magánpillér tudott magasabb "bruttó hozamokat" elérni, ha az állami pillér implicit hozamát a reálbér növekedéssel azonosítjuk, akkor a magánpillér egyértelműen jobban teljesített, viszont ez az államkötvények magas hozamából következett a legtöbb esetben. A második körös célokat nagyobb részben szintén elpuskáztuk, és egy súlyos válságnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy belássuk, nem folytathatjuk tovább a felelőtlen gazdaságpolitikát. A választások megnyerésében érdekelt pártok nálunk komoly hadjáratot folytattak a nyugdíjasok szavazatainak megszerzésére, az egyéni érdekek ennek megfelelően felülírták a társadalom hosszú távú érdekét. A nem megfelelően végrehajtott paraméterezés (például járulékcsökkentés, illetve 13. havi nyugdíj bevezetése) a bevezetéskor fenntarthatónak hitt vegyes rendszert alapjaiban rengette meg, később pedig drasztikus váltás kellett ahhoz, hogy legalább időt nyerjünk, és a hibáinkat részben orvosoljuk. A felelőtlen fiskális politika az egészséges nyugdíjrendszer szervezetét támadta meg, a várt pozitív hatások pedig nem tudtak kibontakozni a reformmal. A megtakarítási arány például a reformot követően csökkent, a Világbank szerint a költségvetési hiány és megtakarítási arány közötti szoros korreláció azt jelentette, hogy a gyenge költségvetési politika elinflálta a vegyes rendszer megtakarítás-ösztönző hatását. A hazai nyugdíjpénztárak magas kötvénykitettsége nem számított unikumnak a reformer országok között, a diverzifikációs lehetőségek elpuskázása mellett gondot jelentett az is, hogy a tőkepiac nem tudott így a várt ütemben fejlődni. A Világbank szerint nem feltétlenül lehet csak a nyugdíjpénztárakat okolni a helyzet kialakulásában, hiszen a kereslet sem volt megfelelő a tőzsdén való megjelenéshez. Az erős bankrendszer hazánkban gyorsan el tudta látni a vállalatokat hitelekkel, éppen ezért nem volt nagy érdeklődés a tőkepiac iránt. Ezen felül a gazdasági környezet sem segített a tőkepiac fejlődésében, itt csak a magas költségvetési hiányt és adósságot kell megemlíteni. Elkeserítő, de Magyarországon a rendszerváltást követő második legnagyobb sokk kellett ahhoz, hogy a helyes út irányába tett lépéseket megtegyünk. A korábbi egyértelműen hibás döntéseket sikerült nagyjából kitörölni a rendszerből, 13. havi nyugdíj megszüntetésével, valamint a nyugdíjkorhatár emelésével egy időre az állami rendszer hiánya sem jelenhet gondot. A paraméterezés tehát megtörtént, most pedig meg van a lehetőségünk arra, hogy egy paradigmatikus reformon kezdjünk el gondolkozni, az 1997-es után megint. A Nyugdíj és Időskor Kerekasztal jelentése készen van, az alternatív forgatókönyvek pedig megfelelő alapot jelenthetnek a politikusok számára. A Világbank szakértői szerint fontos, hogy megbízható számítások álljanak rendelkezésre a reform folytatásához. Az idő éppen a paraméterek megváltoztatása miatt nem sürget bennünket, ezért is lenne fontos egy intézményt is létrehozni, aminek kiemelt feladata lenne a nyugdíjrendszer problémáinak azonosítása, és megoldási javaslatok kidolgozása. Fel kell ismerniük a politikusoknak, hogy a nyugdíjreform csak akkor érheti el a kívánt pozitív hatásokat, ha a társadalom bízik a kialakult rendszerben, az emberek pedig értik, hogy mi miért történik. A következő évek, évtizedek legfőbb feladata az lesz, hogy ezt a hiányosságot pótolni tudjuk, ráébresztve az embereket, hogy az ő javukat is szolgálja, ha tudatosan viselkednek, és tisztában vannak a lehetőségeikkel. Egyszerűen fogalmazva meg kell őket tanítani az öngondoskodásra, és üres szavak helyett tartalommal is meg kell tölteni ezt a fogalmat. -------------------------------------------------------------------------------- www.portfolio.hu - http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=5&i=126098 Kovács Gábor Tovább Időjárás
 Valutaváltó
| |||||||||||||||||||||||||||||
|
Powered by SMF 1.1.15 |
SMF © 2006, Simple Machines Magyar fordítás: SMF Magyarország TinyPortal v0.9.8 © Bloc |
|
Kedves Látogató!
